Home
A település a 328 méteres Oszoly-csúcs, a 352 méteres Csúcs-hegy, a 488 méteres Kis-Kevély, a Csobánkai-nyereg és a 470 méteres Hosszú-hegy határolta medencében fekszik, mely észak-északnyugati irányból nyitott. Bár a hűvösebb levegő beáramlása miatt itt pár fokkal mindig alacsonyabb a hőmérséklet, mint a környező településeken, de épp ennek köszönhető különleges szubalpin klímája, mely a légzőszervi betegségben szenvedőknek gyógyírt jelenthet.
A tájképi kert vagy angolkert kerttörténeti stílus és kertforma, ami napjaink kertjeinek elődjének tekinthető. Az angoloknál az 1700-as évek elején, Európában a század második felében jelent meg.
A 18. századi Angliában a parkszerű kertekhez a természet szolgált modellként még akkor is, ha ez a természetfelfogás idealizált és romantikus volt.
Fákat, díszcserjéket és virágokat úgy ültetnek be, hogy a növények elrendezésében semmilyen szabályosság ne legyen. Ekképp a virágokat sosem ültetik ágyásokba, hanem elszórtan díszítik a gyepet; közöttük gyakoriak a hagymás növények. Az angolkert kialakításának ugyanis az a célja, hogy „ideális tájékot” mutasson – olyat, amely nem mesterkélt, hanem mintegy természetszerű.
Természetes gyepek
A növénytársulástanban a gyepek (gyakran így, többes számú formában használva a szót) jellemzően fásszárú növények nélküli növénytársulások, amelyek uralkodó, sokszor tömeges fajai gyakran pázsitfűfélék, de köztük moha-, valamint virágos egy- és kétszikű fajok is stabilan jelen vannak. Ilyen társulások például a szikes pusztai gyepek, a zárt dolomitsziklagyep, a száraz és félszáraz sziklai és pusztai gyepek, a löszpusztagyepek és még számos más társulás. Fajtáik megkülönböztethetők a talajtípusuk alapján (például mészkedvelő, mészkerülő, dolomit-, szikla, sziki gyepek), a társulásban domináns növények szerint, a talaj sótartalma alapján és még több más szempont szerint.